Blog - A Magas-Tátra fővárosa
Poprád (szlovákul Poprad) ma Szlovákiához tartozik, az Eperjesi kerület Poprádi járásának székhelye. A Magas-Tátra kapuja és egyik idegenforgalmi központja. A 16. században határában rézércet bányásztak, bányája a 18. századig működött. Papírgyárát 1692-ben alapították. Csak a 18. században indult nagyobb fejlődésnek vásári jogának elismerése és a kézművesség fejlődése révén. Egymás után alapították üzemeit. 1870-ben a Kassa–Oderbergi Vasút egyik fontos állomása lett, jelentősége ekkor nőtt meg. A 19. század végére fejlett iparváros lett. 1904-ben alapították azt a lakatosműhelyt, melyből később kifejlődött a Tátrai Vagongyár. 1907-ben pénzintézet, 1908-ban villanytelep és konzervgyár épült, valamint ekkor alapították a Tátrai villanyvasutat is. Ekkor épültek ki a Tátra turistaútjai. Lakói közül sokan a növekvő turizmusból éltek, fiákeresek, fuvarozók voltak. 1913-ban alapították önsegélyező egyletét. Gyönyörű főterét főleg barokk és klasszicista stílusban épült polgárházak övezik, amelyek nagyrészt a 18. és a 19. századból származnak. A város domináns épülete a koragótikus Szent Egyed-templom, amely a 13. századból származik. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott rendezett tanácsú városként.
Megújult a várpalotai Zichy-kastély és a falai között működő Trianon Múzeum
Az újjászületett, műemléki védettségű Zichy-kastély és a benne működő Trianon Múzeum – a magyar nemzet számára sorsdöntő éveket bemutató –, megújult kiállításaival a Kárpát-medencében egyedülálló „zarándokhelyként” várja ősztől a látogatókat.
Poprádi szlovákok
Történelem, intézmények, kultúra, magyar-szlovák kapcsolatok
Poprádon több olyan személyiség született, akik világhírt szereztek maguknak és városuknak is
Virtuális látogatás a Trianon Múzeumban
A Trianon Múzeum a Kárpát-medence egyetlen olyan intézménye, mely az első világháborút követő békeszerződéssel és napjainkra is kiható következményeivel foglalkozik, és intézményes keretek között mutatja be a trianoni országvesztés gazdag és megrázó tárgyi, szellemi hagyatékát. Ezekből mutatunk be száz múzeumi tárgyat.
Trianon 100 – A centenáriumi év eseményei a Kárpát-medencében
Attól kezdve, hogy a Magyar Országgyűlés a Nemzeti összetartozás évének nyilvánította a trianoni békediktátum 100. évfordulójának évét, számtalan centenáriumi rendezvény emlékezett meg a trianoni országvesztés tragédiájáról. Összefoglaljuk a Kárpát-medencei centenáriumi rendezvényekről szóló híradásokat.
Kárpát-medencei magyar műemlékek, emlékművek sorsa
A trianoni békediktátum következményeként a magyar nemzeti kulturális örökség részét képező jelentős műemlékek, emlékművek rekedtek az utódállamokhoz csatolt területeken, gyakran tragikus sorsra jutva, vagy a megmentésükért folytatott, máig tartó küzdelemre ítélve. Rovatunk a Kárpát-medencei műemlékek sorsát mutatja be.
A külhoni magyar könyvkiadók múltja és jelene
Bár a trianoni békediktátum után nagy hagyományokkal rendelkező, felbecsülhetetlen szellemi értékeket képviselő könyvkiadók kényszerültek az utódállamok fennhatósága alá, de a mostoha körülmények ellenére is jelentős értékekkel gazdagították és gazdagítják ma is az egyetemes magyar kultúrát. Rovatunk a legjelentősebb külhoni magyar könyvkiadók múltját és jelenét mutatja be.
Programajánló
- Ma minek mennénk múzeumba?
„Múzeumba vele!” – szoktuk mondani az elavultnak gondolt dolgokra, legyenek azok tárgyak, vagy számunkra nem kedves, eszméikben meghaladottnak vélt személyek. Az antik görögök mintha megesküdtek volna, hogy tönkreteszik az eljövendő nemzedékek ifjú éveit: az elolvasandó filozófusok és drámaírók mellé odarakták a geometriát, a rím nélküli, de lábakkal bíró verseket, felismerendő oszlopfőket, és mindezt megkoronázták az osztálykirándulásokat szürke unalomba fojtó múzeumokkal. Nem mentség, hogy számukra még a Μουσεῖον a művészetek istennőinek, a múzsáknak a kultuszhelye, temploma volt.
Magyarok nemzedékei többnyire kötelező jelleggel, iskolai keretek közt ismerkedtek meg a múzeummal, és ez a találkozás ritkán jelentett friss, tudásvágyat gerjesztő élményt. Kongó termek, beazonosíthatatlan funkciójú tárgyak, érthetetlen, hosszú vagy érthetetlenül hosszú feliratok, kötelező megilletődött csend, amire a kísérő tanárok és a teremőrök örök szövetsége szigorúan ügyel. Csak a tárlatvezető beszélhet, aki már maga is unja az egészet, de vannak rosszabb helyek is, és a nyugdíjig már csak kihúzza valahogy. Jobb esetben még nem fásult bele a közgyűjteményi dolgozók kilátástalan és megfizetetlen robotjába, ezért lelkesen magyaráz az osztály érdeklődő stréberének, akinek szemüvegében talán ott tükröződik a saját jövője is. A többség menne már, hátha lesz idő a büfére, mielőtt bepréselődnek a zsongó buszba, ami talán a legjobb része az egész napnak, de sajnos csak a következő múzeumig tart, amiben majd kötelezően meg lehet csodálni a csipke- vagy metszőolló gyűjteményt (de a cé osztálynak sokkal rosszabb, velük tesztet irat a buszban az elhangzottakból az ofő).
Ismerős az élmény? Az idők azonban változnak. A jó hír az, hogy az ország múzeumai sorra újulnak meg, még jobb, hogy ezek sorában ott van a Trianon Múzeum is, a legjobb pedig, hogy 2023 szeptemberében ötéves kényszerszünet után intézményünk megnyitotta kapuit.
A megújult Trianon Múzeumtól idegen a kripták csendje, nincsenek poros tárlók, helyette filmek, animációk, látvány- és hangkavalkád idézik fel nemzeti történelmünk sorsfordító időszakát. Lelkes tárlatvezetők és múzeumpedagógusok, interaktív, élménydús bemutatók várják a látogatókat.
Irány Várpalota!
Limpár Péter